HTML

Valcer

2013.09.13. 12:07 lakosgabor

 Nem tudom, hogyan sikerült átrendezni a termet, mert a súlyos kétszemélyes padok egymásba voltak illesztve – elmozdíthatatlanul.

   Mindenesetre akkor és ott a becsöngetés, a tanár bevonulása és a hetes jelentése után a rendtartás szerint a diák leült, tekintetét (látszólag) a katedrára szegezte, jegyzetelt, figyelt (vagy nyitott szemmel szunyókált), s legföljebb akkor mozdult meg, állt föl vagy ment a táblához, ha felelnie kellett. Különben meg se moccant. Ha akarta volna, akkor se tehette volna a padok miatt. – Húsz évvel korábban én is ilyenekben ültem…
   Tehát a tankönyvben Bécsről volt szó. A faktos csoportba magnót vittem, s arra kértem a társaságot, hogy rendezze át a termet, tűntesse el a padokat középről. Elindítottam a Kék-Duna keringőt, felkértem az egyik lányt, táncolni kezdtünk. A többiek – szabódva bár – követték példánkat. Mozgalmas óra kerekedett…
   Sokat drámáztunk: a diákságnak megadtam néhány szót, kifejezést, esetleg valamilyen nyelvtani formulát, és azt kértem, hogy kisebb csoportokban írjanak rövid jelenetet ezeknek az elemeknek a felhasználásával. Miután elkészültek, előadták a mini színdarabokat. Sokszor roppant ötletes kellékek, díszletek és színészi teljesítmények tették élvezetessé a produkciókat. Kolléganőm, Zs. lelkesedett a drámázásért, úgyhogy sűrűn beszámoltunk egymásnak az órákon szerzett tapasztalatainkról, apróbb-nagyobb módszertani trükköket próbáltunk ki és tanultunk el egymástól. – Mintha tényleg megmozdult volna valami!
   Azóta sok víz folyt le a Dunán és egyéb folyókon. Éppen annyi, amennyi húsz év alatt folyhat le, s pontosan akkor az iwiw nevű internetes közösségi portálon S. írt nekem. Régen tanítottam, bizonyára már nem emlékszem rá. Ő viszont kiválóan emlékszik a németórákra, különösen a jelenetekre, mert utálta őket. Mindig is gyűlölt szerepelni; utólag azonban rájött, hogy ezek nagyon hasznosak voltak, hiszen manapság már elképzelhetetlen az élet prezentáció tartása nélkül. Minél hamarabb kezdi el az ember a gyakorlást, annál hamarabb hozzászokik az ilyen helyzetekhez. – Még németül is.

Szólj hozzá!

Jó vicc!

2013.09.09. 12:53 lakosgabor

   Csöngettek, fogtam a naplót és bementem a matematika tagozatba. Helyes gyerekek voltak, s az alacsony óraszám (heti kettő vagy három) ellenére jól lehetett velük dolgozni.

   Beléptem tehát a terembe, ahol a katedránál már ott állt M. és Sz., és jelenetet (többnyire viccet) adott elő. Kezdő lévén a csoport nem érthetett mindent a szövegből, így aztán a két diák felírta a táblára az ismeretlen szavakat, kifejezéseket. Jót kacagtunk, majd beírtam a jutalom piros pontot, amelyből öt darab jelest hozott a konyhájukra, jóllehet enélkül is simán ötösre álltak. Társaik pontosan tudták, értették a „kis színjáték” helyét és jelentőségét, érdekes ugyanakkor, hogy nemigen éltek ezzel a lehetőséggel!
   Viccet félretéve – M. és Sz. nem csak németből jeleskedett: amikor még csak Commodore 64 és Commodore plus / 4 típusú számítógép létezett, a két diák egy-egy nyelvtanító programot írt, s azt be is mutatta nekem egy gépen az iskola egyik eldugott termében. Szigorúan kulccsal kellett nyitni-zárni a helyiséget, a benne lévő masinák pedig ritka (azaz a diákok számára megközelíthetetlen) értéknek minősültek. M. és Sz. szoftverjét a tanításban csak később használhattam, de a szerzők ötletei, számítógépes elképzelései sokat segítettek tanári pályám elején.
   Köszönöm!

Szólj hozzá!

Címkék: memoriter drámázás memoriter a nyelvtanításban vicc a nyelvtanításban Commodore 64

A vándor éji dala

2013.07.31. 21:49 lakosgabor

   Középiskolai tanári pályafutásom elején összeírtam azokat a kultúrkincseket, amelyeket egy németül tanulónak előbb-utóbb meg kell ismernie, és amelyeket a különféle „tantárgyak” keretében sajátíthat el. … 

   A tantárgy azért van idézőjelben, mert a hagyományos felosztást és gondolkodást jelzi, amely fogja a valóság elemeit, kategóriákba gyömöszöli: megfosztja őket természetes közegüktől, összefüggéseiktől, elvesz tőlük levegőt, mozgást, színt, szagot, élvezetet – azaz mindent, amitől azok (a diák számára) megismerésre csábítanának.
  
   A csoportos nyelvórákon akadnak feladatok, amelyeknek elvégzését a tanár egyszerűen elintézheti azzal, hogy fölszólít valakit, de úgy is, hogy egy kis rigmussal, kiszámolóssal teszi ezt. E célra az ember összegyűjt egy csomó kiszámolóst (németül: Abzählreim), és megfelelő alkalmakkor órán ezeket alkalmazza. Én kezdőknél fondor módon A vándor éji dala c. verset is használtam kiszámolásra, aminek következtében a világirodalom e kiváló költeményét minden diákom csak úgy fújta kívülről, hiszen hallhatta eleget. Később persze átvettük a Goethe-verset alaposan: megnéztük a szavakat, a nyelvtant és az archaizmusokat, sőt, valaki a csoportból ismertette Újvári Károly pompás tanulmányát a vers mintegy negyven magyar műfordításáról (in: Filológiai Közlöny, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982). Méltán büszkék lehetünk költőink e műfordítói teljesítményére, amely nem zárult le a nyugatosok versenyével, hanem a mai napig is folytatódik. Alátámasztja ezt Tandori Dezső Megkésett diplomamunkája (in: A műfordítás ma, Gondolat, Budapest, 1981), amely bepillantást enged a műfordító boszorkánykonyhájába, érzékletesen ecsetelve küzdelmét nyelvvel, elődökkel, felfogásokkal A vándor éji dala és Rainer Maria Rilke: Őszi nap c. versének magyarításakor.
   A „Vándor-blokkhoz” tartozhat zene (pl. Schubert feldolgozása), Ernst Jandl hangverse stb., ám egy apróság semmiképp sem hiányozhat: Varró Dániel „merénye”, amely lírai kedvenceim egyike, s amelyhez személyes élmény fűz. Történt pedig, hogy az akkor még középiskolás Danit az egyik szünetben megkérdeztem, nincs-e kedve lefordítani A vándor éji dalát. Nem tiltakozott, s néhány nappal később átnyújtotta saját változatát (a „mai hangszerelésben” alcíműt), amelynek kéziratát ma is féltve őrzöm.
   Amikor a közismert fordítások közé becsempészem a Varró-verziót, s azt a házi feladatot adom diákjaimnak, válasszák ki a nekik legjobban tetszőt, szinte kivétel nélkül Dani nyer. (Vigyázz, leendő nyelvtanár, nem véletlenül olvashatod a Bögre azúr c. kötetben költőnk megoldásai fölött zárójelben: „a viccelődjünk azon, amit nem bírunk lefordítani sorozatból”!)
   A Vándor példája kiválóan mutatja egy-egy téma komplex megközelítésének lehetségességét és szükségességét; esetünkben tehát egy sor hagyományos tantárgy van érintve első ránézésre is: irodalom és (összehasonlító: magyar és idegen nyelvi) nyelvtan, történelem (életmódtörténet) és zene. Kézenfekvő tehát a téma projekt jellegű feldolgozása…
   Feltaláltam volna a meleg vizet? Jó, de hol az a könyv, hol az a tanár, hol az a tanterv, hol az a hosszú távú koncepció?

Szólj hozzá!

Címkék: fordítás német iskola nevelés tanítás nyelvtanítás műfordítás iskolatörténet Varró Dániel Goethe Tandori Dezső Rilke némettanítás gyerekközpontú Vándor éji dala Rainer Maria Rilke Újvári Károly Ernst Jandl Jandl

Ars peadagogica (2)

2013.07.30. 14:12 lakosgabor

   Miért lettem tanár? Ezt a kérdést az elmúlt huszonöt évben többször föltettem magamnak depresszív időszakaimban…

   Szemembe kép úszik: tanteremben ülök egy hosszú asztalnál, mellettem ismerősök és egy ismeretlen figura, szemben velünk mintha valaki beszélne, mögötte pedig néhányan a padokban szétszórva buzgón papír fölé görnyedve írnak. Sűrűn nyúlós, feszült, feszélyezett hangulat. Eközben odakint június eleje van, verőfény, csiripelnek a madarak, gyíkok sütkéreznek az amfiteátrum ódon kövein, fák nyúlnak az ég felé. Szabadság, tér, levegő: élet!
   Károgó boszorkahang hasít a megszeppent csöndbe: „Ide figyelj, te nyavalyás kölyök, nem volt neked elég két óra történelemből és kettő filozófiából, hogy felkészülj erre a témára? Most megiszod a levét az autóvezetésnek!”
   Autóvezetés? Hogy jön ez ide? – Egyébként is: Hová kerültem, mi van itt?!
   Ha addig nem tudtam volna, a fenti rémálomszerű történelem-érettségi, amelynek vizsgabizottságában tanárként magam is jelen voltam, megmutatta, hogy milyen ez a tanintézmény valójában. Később tudatosodott az, ami akkor és ott csak felsejlett bennem: a  különbség tantárgyközpontú és gyerekközpontú iskola között. Utóbbit választottam. Feltétlenül! Igen, igen!

Szólj hozzá!

Címkék: német iskola érettségi nevelés tanítás nyelvtanítás iskolatörténet némettanítás gyerekközpontú tantárgyközpontú

Ars paedagogica (1)

2013.07.28. 13:32 lakosgabor

   Idestova három évtizede annak, hogy egy könnyűipari vállalatnál, a Gyapjúfonóban dolgoztam, amely ma már talán nem is létezik. Heti két dupla órát tartottam (ha jól sejtem) a cég középvezető munkatársainak, akik a foglalkozásokat annyira szerették, hogy „receptre felírandónak” tartották depresszió vagy sima rosszkedv ellen. (Csakugyan előfordult, hogy némettanulás, - tanítás közben még a könnyünk is kicsordult, úgy nevettünk.) - Ennél nagyobb dicséretet nehezen tudtam elképzelni – nehezen tudok elképzelni…

   A felnőttoktatásból a középiskolaiba váltva év végén azt kértem diákjaimtól, hogy írják le véleményüket a németórákról. T. egyebek mellett azt írta, hogy szórakoztatóak. Különös, különleges, kicsit mellbevágó nézetnek tűnt, mert merőben eltért a többiekétől, akik tankönyvvel, házi feladatokkal, órai munkával, a számonkérés rendszerével, az órák hatékonyságával és hasonlókkal foglalkoztak. A.-nál, aki máskor, más évfolyamba járt, szintén ezt a szórakoztatót olvastam. Meg azt, hogy ugyan a három év, ameddig a velem való munka tartott – tizediktől tizenkettedik végéig –, nem hozott maradéktalan sikereket, ám ha megint választania kellene, ismét a németre voksolna, mert működésem „kedvet csinált a további tanuláshoz”. A tankönyvet például halálosan unta, de a „külön” vett vicceket, dalokat és főleg verseket szerette, Heinrich Heinének a Du bist wie eine Blume c. költeményét még most is tudja fejből. Ez mellesleg ahhoz is hozzájárult, hogy már nem érzi olyan zörgősnek a német hangzását. – Megemlítette továbbá, hogy a csoport tizedikben megtanulta a nyelv alapjait, tizenegyedikben azonban elsősorban az angol nyelvvizsgára, tizenkettedikben pedig már inkább az érettségi tantárgyakra figyelt –  kivéve persze azokat a diákokat, akik éppen németből akartak maturálni…

   Kedves T., kedves A., igen, a középiskolai oktatás hagyományos rendszere különféle, többnyire teljesen értelmetlen, sőt kártékony vizsgára kényszeríti a gimnázistát, ehhez kötve a felsőfokú intézményekbe való bejutás lehetőségét. Így aztán a közvetlenül nem érintett tárgyak visszasüllyednek oda, ahol az emberi létezés számára elementárisan fontos zenemozgás és művészet mindig is volt a közoktatásban: a béka feneke alá! No hát, erre mondom azt, hogy:

die zeit vergeht
lustig
luslustigtig
lusluslustigtigtig    
luslusluslustigtigtigtig
lusluslusluslustigtigtigtigtig
luslusluslusluslustigtigtigtigtigtig
lusluslusluslusluslustigtigtigtigtigtigtig
luslusluslusluslusluslustigtigtigtigtigtigtigtig
                                (ernst jandl)

Szólj hozzá!

Címkék: német iskola tanítás nyelvtanítás iskolatörténet némettanítás

Szemelvények elmúlt harmincöt évemből

2013.07.22. 18:07 lakosgabor

Iskolatörténetek

Szemelvények elmúlt harmincöt évemből

                                                                                                     *** Köszönet Frank Évának! ***
ELŐSZÓ

Csak azoknak ajánlom ezeket a történeteket, akik voltak már iskolások, akik most iskolások vagy akik iskolások lesznek.
 
Elsősorban mégis leendő tanároknak ajánlom.

 
 
(Ha valamelyik szereplő ismerősnek tűnne, az nem szándékos, nem is véletlen, hanem elkerülhetetlen.)

Szólj hozzá!

Címkék: német iskola tanítás nyelvtanítás iskolatörténet némettanítás

ELŐSZÓ

2013.07.21. 12:54 lakosgabor

Szemelvények elmúlt harmincöt évemből

                             
                                                                     
 *** Köszönet Frank Évának! ***


Csak azoknak ajánlom ezeket a történeteket, akik voltak már iskolások, akik most iskolások vagy akik iskolások lesznek.
Elsősorban mégis leendő tanároknak ajánlom.

(Ha valamelyik szereplő ismerősnek tűnne, az nem szándékos, nem is véletlen, hanem elkerülhetetlen.)

Szólj hozzá!

Címkék: német iskola tanítás nyelvtanítás iskolatörténet némettanítás

süti beállítások módosítása